Önismereti Kódex #kávézacc

Majának

José González - Cycling Trivialities

Nehéz téma. Szinte megfejthetetlen, mint maga az élet. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is kezdjek neki a feladatnak. Pontosabban melyik kérdéssel induljak el ezen a véget nem érő úton. Ahol nincsenek helyesen megfogalmazott mondatok, nincs olyan, hogy biztos, nincs fekete és fehér, a megválaszolatlan kérdések pedig csak egyre jobban halmozódnak az évek során. Ki vagyok én? Mit csinálok? Miért csinálom azt, amit éppen csinálok? Hogyan illik be ez az Egészbe? Mi is az az Egész?

Talán a legjobb út az önismerethez, ha kifelé tekintek. Ha kívülről nézem magam, ha másokat figyelek. Ha másokban figyelem önmagam. Mert különféle emberek szemében más és más vagyok. Mit látok a szemükben? Tanulok a lenéző pillantásokból, a mosolyokból, a hálától csillogó szemektől vagy az esetleges durvaságokból? Látom magam a szemükben?

Érdekes, hogy mennyire nem vesszük észre magunkat a világban. Hogy ahogy én látom az adott napot, amilyen véleményt alkotok másokról, az valójában én vagyok. Amikor rám tör a „mindent utálok” életérzés, akkor valójában magammal nem vagyok kibékülve. Ha mindenkiben csak a hibákat keresem, nyilván a gyengeségeimet próbálom leplezni. De valójában ki elől? Ha szeretek valakit, magamat is elfogadom. Ha tudom élvezni a napsütést, az elkapott mosolyogat, a kávé illatát, akkor én nagyon is jól érzem magam. Önmagammal.

Elutazhatok, új élményekkel gazdagodhatok, minden este máshonnan és máshogy láthatom a naplementét, de ezt a batyut-Magamat életem végéig cipelnem kell.  A világ másik végén is a saját gondolataimmal, álmaimmal, érzéseimmel kell együtt élnem, harcolnom.

Te hogy állsz másokhoz? Vajon segítesz az idős hölgynek felszállni a villamoson? Felajánlottad már a segítséget valakinek mindenféle haszon nélkül? Hogy gondolsz a családodra, a barátaidra, a munkatársaidra? Milyen dallam, illat ugrik be először, amikor rájuk gondolsz? És ők mit érezhetnek valójában? Átérzel? Ítélkezel?

A kérdések száma végtelen, de minden válasz csakis bennem rejlik. Talán még nem tudom pontosan megfogalmazni, de sokszor érzem. Kérdés nélkül is.

Te hogy állsz önmagaddal? A te világod milyen?

*

valahová tartozni..

narancssárga postit

Talán értelmetlen keresni az élet értelmét. Talán annak sincs értelme, hogy minden áldott nap  különböző színű kis cetlikre írjuk le gondolatainkat, apró álmainkat, hogy azokat összeragasztva végül megalkossuk a Nagy Igazságok könyvét. Talán értelmetlen lenne minden nap kihívások elé állítanunk magunkat? És az álmok?  Az álmaink.

Akkor talán értelmetlen lenne az élet maga is?

'Soha ne hagyd, hogy lebeszéljenek az álmaid megvalósításáról olyan emberek, akik már feladták a sajátjaikat.'

az élet maga

- Pedig azt hiszem, semmi haszna nincs, hogy az ember nézegesse a naplementét.
- Én sem, de mégis nézem. Naplementék és más effélék azok, amikért élek. 

Ki vagy te?

Az ember élete nem csak abból áll, hogy reggel felkel, kivánszorog a konyhába egy bögre kávéért, majd bundáskenyeret süt magának. Nem abból áll, hogy felöltözik, megigazítja a haját és a sminkjét, majd nekiindul a hidegben. Dolgozik, tanul, táplálkozik, álmosolyokat ad és kap, álkapcsolatokban él, elviseli a megaláztatásokat vagy másokat megaláz, műanyagot eszik, füstöt szív, majd műanyagokkal próbálja helyrehozni azt, amit az általa kreált rendszerrel elrontott. Ebben a mesterséges ördögi körben működik, közben pedig birka módon csakis másoknak akar megfelelni. És amikor megbetegszik, mert nem törődött magával, másokat hibáztat, a saját maga által elrontott életéért küzd és elvárja, hogy mindenki vele foglalkozzon. De foglalkozott-e már valaha másokkal úgy teljes szívből? Persze, hogy nem. Hiszen még magával sem volt ideje törődni. "Majd holnap, most nincs időm ilyenekre". Mire mégis? Ha az Életemre nincs időm, akkor mire legyen?

Érdekes ez a kreált kis rendszer, amiben élünk. Bele sem gondolunk, hogy mi ez és hogy hogy működik.

Elgondolkodtál-e már azon, hogy miért létezel? Hogy mi az, amiért megéri küzdeni? Hogy egyáltalán ki vagy és mit akarsz az élettől? Persze, csak sodródsz, mint mindenki más. Mert ezt követeli meg a rendszer. Haladsz előre, de azt sem tudod pontosan, hogy merre. 

És azt sem látod be, hogy Te vagy a legnagyobb ellensége saját magadnak.

2014

Igaza volt Majának. Nincs is annál természetesebb, hogy 2014-et írunk.

Még minden tiszta, még minden üres. Talán már elkezdődött valami, ami tavaly nem tudott megvalósulni. Én tudom, hogy most sikerülni fog. Mert nincs más opció.
-read about it-