Az ember élete nem csak abból áll, hogy reggel felkel, kivánszorog a konyhába egy bögre kávéért, majd bundáskenyeret süt magának. Nem abból áll, hogy felöltözik, megigazítja a haját és a sminkjét, majd nekiindul a hidegben. Dolgozik, tanul, táplálkozik, álmosolyokat ad és kap, álkapcsolatokban él, elviseli a megaláztatásokat vagy másokat megaláz, műanyagot eszik, füstöt szív, majd műanyagokkal próbálja helyrehozni azt, amit az általa kreált rendszerrel elrontott. Ebben a mesterséges ördögi körben működik, közben pedig birka módon csakis másoknak akar megfelelni. És amikor megbetegszik, mert nem törődött magával, másokat hibáztat, a saját maga által elrontott életéért küzd és elvárja, hogy mindenki vele foglalkozzon. De foglalkozott-e már valaha másokkal úgy teljes szívből? Persze, hogy nem. Hiszen még magával sem volt ideje törődni. "Majd holnap, most nincs időm ilyenekre". Mire mégis? Ha az Életemre nincs időm, akkor mire legyen?
Érdekes ez a kreált kis rendszer, amiben élünk. Bele sem gondolunk, hogy mi ez és hogy hogy működik.
Elgondolkodtál-e már azon, hogy miért létezel? Hogy mi az, amiért megéri küzdeni? Hogy egyáltalán ki vagy és mit akarsz az élettől? Persze, csak sodródsz, mint mindenki más. Mert ezt követeli meg a rendszer. Haladsz előre, de azt sem tudod pontosan, hogy merre.
És azt sem látod be, hogy Te vagy a legnagyobb ellensége saját magadnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése